Pénteken és szombaton is megtelt a 110 éves Csákányi László Filmszínház a Legyetek szeretettel című tévéfilmsorozat szentgotthárdi premierje és díszbemutatója alkalmából. Felemelő pillanatokat élhettek át azok, akik részt vettek a vetítéseken és a közönségtalálkozón.
Éppen egy évvel ezelőtt kezdték el forgatni Szentgotthárdon és környékén Szilágyi Andor Legyetek szeretettel című tévéfilmsorozatát. Boldog Brenner János, az 1957 decemberében különös kegyetlenséggel és brutalitással meggyilkolt rábakethelyi káplán életét, halálát és az azt követő látszatnyomozást dolgozza fel a nyolcrészes alkotás. A főszerepet Jámbor Nándor alakítja, aki nem csupán hiteles és megragadó játékával alapozza meg a film zsigerekig ható erejét, hanem lelkületében és megjelenésében is megidézi Brenner Jánost. „Színészileg nem lehet átváltozni János atyává, mert az ő jelenléte, jelleme, az, amit ő képviselt, az egyedi, amit nem lehet eljátszani, arra nincsenek eszközök. Megpróbáltam közös pontokat keresni, mint például az élet szeretetét, az életigenlést. Nem János atyát kellett eljátszanom, hanem magamból kellett kifogalmaznom azt, ami közös lehet és talán ez adja meg az auráját a szerepnek." - mondta a Thália Színház színésze a közönségtalálkozón.
Szilágyi Andor, a film forgatókönyvírója és rendezője elérzékenyülve és meghatottan idézte fel azt, hogy honnan, hogyan jött az ötlet, miért ragadta meg a meggyilkolt káplán története. Elmesélte, hogyan találta meg a Brenner Jánost alakító Jámbor Nándort a szerepre. Szerette volna, ha a produkció gerincét a szombathelyi és a zalaegerszegi színház művészei adják, így a Weöres Sándor Színház és a Hevesi Sándor Színház társulatából többeket kiszemelt egy-egy karakter megformálására. Nándor majdnem lemaradt a castingról, először rossz vonatra szállt, így az utolsó pillanatban ért oda a szombathelyi színházba, de a rendező hamar meglátta benne Brenner Jánost. A közönségtalálkozón többször is elhangzott, hogy csodák kísérték a tervezést, forgatást. Szilágyi Andor hangsúlyozta, milyen szeretettel fogadták őket itt Szentgotthárdon és a környéken. Visszaemlékezett arra, hogy egy hideg, esős napon több órányi forgatás után egyszer csak megjelent egy néni egy nagy adag meleg túrós buktával. „Ezt a túrós buktát nem mi kaptuk, hanem János atya. Minden támogatást, szeretetet, segítséget János atya kapott."
Érezhető volt, hogy a forgatás minden résztvevőjének - a rendezőtől kezdve a színészeken, statisztákon át a háttérdolgozókig, díszletmunkásokig bezárólag - sokat jelentett a film. Ezt Jámbor Nándor fogalmazta meg azt est talán legmélyebb gondolatában: „Mindenkinek volt legalább egy olyan élménye a forgatás alatt, amikor nem is számított rá, de elkapta az a bizonyos csönd, az a megmagyarázhatatlan pillanat, amikor összeáll a nagy kép és amikor megérti, hogy miért van itt, miért csinálja, amit csinál, hogy nemcsak azért jött, hogy a munkáját végezze. Ez, amit csináltunk, egy kicsit elemelkedett a földtől."
Dr. Székely János megyéspüspök megható és érzelmes beszédében azt mondta, amikor eljött Szentgotthárdra, azt érezte, „hogy az egyházmegye szíve, lelke valahol itt van. Hatalmas kisugárzása van Brenner János életének és vértanúságának."
Brenner József atya, Brenner János testvére felidézte az 1957-ben és az azt követő években történteket. Elmondta, hogy tetszett neki a film, amelynek minden részét egyszerre nézte meg egy vasárnapon. Különösen két dolog nyerte el a tetszését, az egyik, az János személye, a másik pedig az akkori világ megrajzolása, ábrázolása. „Sok mindent tudok, talán én tudom a legtöbbet, de én sem tudok mindent. Ahogy elképzelték a filmben, úgy én is elképzeltem ugyanazt."
Soós Viktor Attila történész arra hívta fel a figyelmet, hogy február 25-én emlékezünk meg a kommunista diktatúrák áldozatairól. Minden színésznek köszönetet mondott azért, hogy hitelesen alakították - akár pozitív, akár negatív - szerepüket. Fontosnak tartja, hogy sokan megismerjék a filmet és ezt a történetet. „A fiatalok ezt a kort már talán távolinak tartják, esetleg azt gondolják, hogy ez nem történt meg, de ez nem mese, ez közelmúltunk története."
A közönségtalálkozó végén Dr. Székely János megyéspüspök megáldotta a filmet.
A rendezvényen több szereplő is tiszteletét tette, vastapssal üdvözölték a nézők Jámbor Nándort, Kelemen Zoltánt, Szabó Róbert Endrét, Balogh Jánost, Antal D. Csabát, Gyulai-Zékány Istvánt, Szerémi Zoltánt, Bellus Attilát, Mihály Pétert, Hrabovszky-Orth Katinkát és Egri Bálintot, a stábból pedig Szilágyi Andor rendező mellett Botos Zsolt felvételvezetőt és Tóth Zsolt operatőrt.
Hogy milyen hatással volt a film a nézőkre, azt talán Labritz Béla, Szentgotthárd alpolgármestere fogalmazta meg legjobban a közönségtalálkozó elején elhangzott köszöntőjében: „még a stáblista alatt is néma csend ült a nézőtéren".
Talán János atya is ott volt, mosolyogva, hálás szívvel, s látva, hogy üzenete egyre többekhez ér el: Legyetek szeretettel.
Fotó: Pap Eszter /Sztiphoto/
Szerző: Szép Renáta
Forrás: Szentgotthárdi Közös Önkormányzati Hivatal
